Férfi a szaunában, zöld fényvetítéssel a falon

A sablonok mögött rejlő ember. Amikor elveszik az egyéniség.

Beértünk a szaunaszezon sűrűjébe.

Ahogy hűl a levegő, úgy szaporodnak országszerte a szaunaprogramok. A fürdők és a szaunamesterek egymás után hirdetik az élményeket, amelyekkel a feltöltődni vágyó vendégeiket várják. És ahogy nézem ezeket a plakátokat, egyre inkább hiányérzetem támad.

Sokan őrizzük még a magyar szaunázás hőskorának emlékét. Azokat az éveket, amikor egy szaunamester nem csupán a felöntéseivel, hanem a saját egyéniségével is kitűnt a többiek közül. Akadt, aki a szavaival teremtett különleges hangulatot, más az illatok összeállításával varázsolt, és volt, aki a legyezés művészetével vált emlékezetessé. Mindegyikük más volt. És éppen ettől voltak izgalmasak. Még inkább nagyon egyediek.

A plakátok akkoriban sem hiányoztak. Hirdetni akkor is kellett, vendégeket akkor is gyűjteni kellett, de valahogy több egyéniséget, több saját gondolatot és több emberi kézjegyet láttam bennük.

De mi történik ma, az MI mesterséges világában a szaunás közegben?

Ma, ha végiggörgetek a digitális térben megjelenő hirdetéseken, sokszor ugyanaz a látvány fogad. Hasonló színek, hasonló betűtípusok, hasonló elrendezések, ugyanaz a mesterségesen megteremtett hangulat. Mintha különböző emberek ugyanabból a sablonból dolgoznának.

Értem én a dolgot. A mesterséges intelligencia gyors, kényelmes, és néhány jól megfogalmazott utasítással látványos eredményt lehet elérni. Nem vagyok a technológia ellen, sőt, magam is úgy gondolom, hogy az AI remek inspiráció és hasznos segítőtárs lehet. Rengeteg lehetőséget rejt magában. De valahol mégis elveszítünk valamit, ha gondolkodás nélkül ugyanazt a megoldást választjuk, mint mindenki más.
Mert nem azzal van a baj, hogy a mesterséges intelligencia plakátot készít. Hanem azzal, amikor már nem az a kérdés, hogyan mutathatnánk meg a saját világunkat, hanem az, hogyan másolhatnánk le azt, amit annyi más helyen látunk.
És ezzel lassan eltűnik az, ami igazán megkülönböztethetne bennünket a többiektől.

És miért készítenek a szaunás programokhoz plakátot?

Egy plakátnak nemcsak információt kellene közvetítenie. Valamit el kellene árulnia arról az emberről is, aki mögötte áll. Az ízléséről, a gondolatairól, a kreativitásáról, arról, hogyan képzeli el azt az élményt, amelyre a vendégeit hívja.
De talán még ennél is többről van szó. Jó lenne, ha a plakátból magának a szaunamesternek a személyisége is kirajzolódna. Hogy már a program meghirdetésekor érezzük, mire számíthatunk tőle, mi az a plusz, amit ő nyújt. Hogy ne csupán egy eseményt válasszunk a sok közül, hanem azt a szaunamestert, akinek a stílusa és a világa igazán megszólít bennünket.

Mert nem mindegy, ki áll a felöntés mögött. És ha minden hirdetés ugyanolyan, honnan tudhatnánk, melyik emberre vagyunk igazán kíváncsiak? Nem kell tökéletesnek lennie a plakátnak. Nem kell mindenáron látványosnak lennie. Elég lenne, ha tükrözne valamit, ami csak rá jellemző.
Mert ha minden plakát egyforma, előbb-utóbb egyik sem lesz igazán emlékezetes. A szemünk átsiklik rajtuk, és már nem is tudjuk, melyik fürdő, melyik szaunamester vagy melyik program hirdetését láttuk néhány perccel korábban.És számomra éppen ez a lehangoló az egészben. Nem a fejlődés, nem az új lehetőségek, hanem az, hogy miközben egyre több eszköz áll rendelkezésünkre, mintha egyre kevésbé mernénk megmutatni azt, ami belőlünk fakad.
A szaunázás számomra mindig is több volt egy forró kabinnál és néhány illatnál. Az élményhez hozzátartozik az ember is, aki megteremti. A tudása, a figyelme, a mozdulatai, a hangja, a személyisége. És talán éppen ezért olyan furcsa látni, amikor egy ennyire személyes élményt személytelen, egymásra kísértetiesen hasonlító plakátokkal hirdetnek.
Nem kell visszatérnünk a múltba, és nem kell lemondanunk a modern technológiáról sem. Csak jó lenne, ha a sablon mögött továbbra is ott maradna az ember. Mert a mesterséges intelligencia képes képet alkotni, színeket összeválogatni és látványos plakátot készíteni. De attól, hogy valami szép, még nem biztos, hogy egyedi. És attól, hogy valami gyorsan elkészül, még nem lesz benne több érték.

Akkor most használni kell az MI-t a szaunás programokhoz, vagy sem?

Nem az a baj, hogy a mesterséges intelligencia képes plakátot készíteni. Az a baj, ha lassan már nem arra törekszünk, hogy a saját egyéniségünkkel kitűnjünk a többiek közül, hanem ugyanazokat a megoldásokat választjuk, mint bárki más.
Hiszen mindannyian szeretnénk jobbak, érdekesebbek vagy éppen emlékezetesebbek lenni a többieknél. De ezt nem egy program fogja elérni helyettünk. A technológia adhat ötleteket, segíthet megvalósítani az elképzeléseinket, de azt, amitől igazán különbözünk másoktól, nem a mesterséges intelligencia teremti meg. Az már eleve bennünk van: az egyéniségünk, a gondolataink és az a sajátos látásmód, amit senki más nem tud pontosan ugyanúgy képviselni.
A technika legyen a segítségünkre, ne helyettünk alkosson. Használjuk bátran, merítsünk belőle ötleteket, de közben ne felejtsük el, hogy az egyediségünket nem egy program adja nekünk. Az már eleve bennünk van. Csak ne hagyjuk, hogy a sablonok  mögött eltűnjön.

Egy plakát egy felöntés. Maradjunk mi emberek.