A kultúránk, és így az emberek többsége azért haladt előre, mert képes volt tanulni. Képesek voltak őseink azt ami jó átadni az utódaiknak és idővel ez a tudás egyre nagyobb és komolyabb lett.
Tanulunk egymástól – a szaunában is
Lehet hogy közhely, de ez megfigyelhető a szaunázásban és annak közvetlen környezetében, úgy a szaunázásra alkalmas helyek, mind a szaunáztatók, szaunamesterek és vendégek között is. A fürdők, wellnessközpontok odafigyelnek időnként egymásra, próbálnak tanulni – ha időnként lassan – a többi hely hibáiból. Szerencsére egyre kevesebb az olyan szaunavilág, amit eldugott, friss levegőtől elzárt helyre építenek. A vendégek is „tanulnak” egymástól, hiszen figyelik hogy a másik milyen padkendőt, szaunaruhát használ, vásárol vagy épp szaunasapkát. És a szaunamesterek is figyelik egymást. Úgy a mozdulatokat, mint a koreográfiát, zenét és annak vágásait, vagy éppen illatokat.

Hol a határ a tanulás és a másolás között?
Nem lehet azt mondani, hogy a szaunaprogramok 12–15 perces időtartamára mindenkinek egyedit kell kitalálni. Maga a felöntés, hogy annak legyen egy kellemes íve, tartalmisága is hasonlóvá tesz programokat. Ahogy az sem elvárható senkitől hogy minden egyes program blokkja teljesen különbözzön egy másik programjától. De az érdekessé tud tenni egy felöntést, ha egy az egyben egy korábban másnál látott programmal találkozik az ember. Kicsi rá az esély, de volt már rá példa. Hogy most zenére és a hozzá kapcsolódó mozdulatokra gondolok, azt a gondolatot most engedjük el.
Ennél csak az tud furább lenni, amikor az ember saját gondolataival találkozik. Vagy korábban megvalósított dolgokkal. Persze új köntös, új színek de a tartalom teljesen ugyanaz. Esetleg még annyi változtatás sincs a tartalomban hogy annak sorrendisége más legyen.
A bejegyzést azért jött létre mert egy relatív friss, pár napos blogbejegyzésre született egy írás, ahol még a gondolatok sorrendje, nem hogy a benne használt szavak sem változtak meg. Meglepődtem.
Nincs az ilyennel gond, déjà vu érzés.
Nem friss találmány!




