Egyszer azt mondta nekem valaki -vagy lehet olvastam valahol, – hogy a jó kérdésben mindig benne van a válasz is, csak tudni kell a kérdést értelmezni.
A szaunázás egy folyamat része kell legyen. Nem csak egy kis 15 perces cselekmény, annál sokkal több. Oda kell figyelni hogy jusson mindenre idő. Szauna előtt jó, ha egy picit leülünk, csendben vagyunk, vagy nyugodtan beszélgetünk. Személy szerint én nem mennék be rohanva a szaunába. A kapkodás nem vezet sehova. Időt kell rá szánni.
Ha valakinek fatüzelésű a szaunája, akkor ugye kell fa, amit meg kell gyújtani, de egy elektromos kályhával is idő, míg a megfelelő hőmérsékletet eléri a szaunakabin. Amíg a hőmérséklet eléri a kívánt mértéket, lehet inni egy kis frissítőt, ásványvizet, de mértékkel. És semmiképp se szerencsés a szénsavas ital. A padokat le lehet teríteni, hiszen a higiénia és kényelem is szempont. A hőmérő pedig csalóka, a szauna akkor az igazi ha már a padok is átvették a hőmérsékletet.
Helyezkedjünk el, érezzük jól magunkat, kapcsoljuk ki a külvilágot, a problémákat.
El lehet játszani hogy a szaunában az érzékeink, érzékszerveink hogy működnek. A szemnek jót tesz a kellemes látvány, ha nincsenek éles fények. Az orr számára ott vannak az illatok, a fülnek a köveken keletkező gőz sercenése.
A szaunázás ez: a világot elengedni, és csak élvezni a benntartózkodást a kellemes környezetben. Mondhatni úgy, ahogy ha népszerű: Élvezzük az „énidő”-t!
Szauna után pedig fontos a pihenés és a folyadékpótlás. Egy kellemes teát kortyolgatva pedig nincs más dolgunk, mint arra gondolni hogy a szaunázás milyen jó érzés a testnek és a léleknek is.